Fiatal özvegy

51 éves vagyok, február 8-a óta özvegy. Sosem gondoltam volna, hogy egyszer ezt le kell írnom. A szó nem mond semmit, de a tartalma annál beszédesebb. 30 év után a sors elragadta a férjemet. Rám zúdult a háztartás összes nyavalyája. Azt sem tudom, mit csináljak, mit kéne csinálnom. Mindig az jár a fejemben, hogy a férjem mit csinálna? És megoldom a problémákat, szerelek, pakolok, kazánt takarítok, irányítom a csonka család életét. Miért pont én? Miért pont velem történt? Sokan azt mondják: Isten a jó embereket akarja maga mellett látni. Ezek szerint az én férjem nagyon jó ember volt. 50 évesen távozott.

Megosztás a facebookon

Fejfájással kezdődik, aztán mi lesz a vége?

Hat éve kezdődött, egyszerű fejfájással. A férjem sosem járt orvoshoz, bármi baja volt, dolgozni ment. Mert Ő erős volt. Egy nap nagyon furcsán viselkedett. Hazajött a munkából, bement a fürdőszobába. Utána mentem. Megkérdeztem, mi a baj, mert látom, hogy valami nem stimmel. Ezt válaszolta:

- Képzeld, nem tudom, hogy hívják a munkatársaimat. Nem jut eszembe a nevük, pedig már sok éve együtt dolgozunk.

Azt hittem viccel, de az arckifejezése mást mutatott. Akkor még nem gyanakodtunk. Pedig kellett volna.

Megosztás a facebookon